Szakíts időt a szépre!
A nagymamám nem mondott nagy bölcsességeket. Nem tudnám azt írni, hogy erre a nagymamám azt mondaná… mert csak csacskaságok jutnak az eszembe.
De a nagymamám tudott nevetni; az erkélyen kinézve a világban gyönyörködni. A nagymamám tudott egy ebédfőzés közben is kanalat letéve táncra perdülni, és hangosan énekelni.
Egyszerű, szorgalmas és mosolygós asszony volt ő, akinél az eltöltött nevetős-nassolós percek mára felértékelődtek, és sose gondoltam volna, hogy ennyire hiányoznak majd.
Nem történtek vele nagy dolgok; nem volt gazdag, sem híres; nem utazgatott; nem voltak csilli-villi ruhái, nem járt szórakozni, sőt nem járt sehova igazán.
Apróságoknak örülni; és nem panaszkodni folyton…így emlékszem rá, a mindig mosolygós öreg szemeire. Talán ezt hagyta rám örökül.
A mai világban feladatok, kötelezettségek, elvárások, teendők között pattogva néha szembe jön velünk valami…egy íz…egy dallam…egy régi arc, és eszünkbe jut: de szerettem ezt…
– Miért már nem szereted? – kérdezné meg tőled életed mesélője, ha lenne ilyen.
És te mondanád, de csak…és jönnének a kifogások, a teendők sorolása, a mindennapok, a családtagok feladatai, a házimunka, a meló, a fodrász, a bolt…és életed mesélője nagy hümmögve mutatna neked egy 10 percet, amíg átmész például a munkahelyedről az oviba, vagy lefektetted a gyerekeket, vagy reggel előbb felkeltél, mint bárki, és azt mondaná:
– Ez az idő éppen elég arra, hogy érezd: Te te vagy! Van saját ízlésed, van saját kedvenced, van életed, ami csak a tied.
A nagy pillanatok, amelyeket úgy várunk… például egy érettségi, vagy egy szakma megszerzésének pillanata, egy esküvő, egy születésnap, karácsony, előléptetés utazás, idővel egyenértékűvé válhatnak olyan apróságokkal, mint egy erdei séta a nagyszüleiddel, vagy egy délutáni lopott sütizés anyukáddal suli után, vagy tini korodban a többórás zavartalan csacsogás valakivel, akit tényleg érdekelsz, és aki tényleg érdekel téged is, de akár egy szuperfinom kávé és egy szórakoztató blogolvasás is. Apróságok, mint dallamok, ízek, látványok, gesztusok, pillanatok olyan emlékekké válnak idővel, amik simán maguk alá nyomják az életünkben „NAGY”nak kimondott pillanatokat.
Van minden napodban valami, ami boldoggá tesz, feltölt, lelkesít?
Van minden napodban valami szép, valami jó? Ha a válaszod nem, akkor fogd életed meséjét, és lapozz a végére…
Mit mond a mesélő? Teljesítette? Minden nap megcsinálta? Megfelelt? Ellátta? Felnevelte? Rendben tartotta? Vajon milyen igéket sorakoztatna fel az utolsó pár sorban? Tényleg így akarod?
Ha az igéid nem tetszenek, akkor gyere, tarts Velünk! Szakíts időt a szépre! Csak tőled függ, milyenek ezek az igék…a Te életed…te éled. Mi segítünk, és noszogatunk, kérdezgetünk, böködünk…és nem utolsó sorban Veled örülünk.
Miért fontos nekünk, hogy életed meséjében Te legyél a főszereplő?
Azt szeretnénk, hogy amikor majd gyermekünk felnőtt lesz, és kilép a nagy világba, akkor ne a panaszáradatban hajókázva, evickélve kelljen kutatnia a pozitív ingereket, élményeket, embereket.
A JÓ legyen TERMÉSZETES, a szép legyen értékelt, és az őt körülvevő emberek mosolyogjanak!
A Te gyermeked, vagy unokád lássa, és tanulja meg tőled, hogy vannak kötelezettségek, vannak elvárások, vannak feladatok, de vannak apróságok, amik észrevétele nélkül felőrlődhetünk, elveszhetünk…megkeseredhetünk. Mert a Te gyermeked, vagy unokád fogja feleségül venni az enyémet, vagy lesz a munkatársa, vagy ő fog majd mellette feküdni a szülés után a kórteremben, vagy ő fogja tanítani, ő lesz a főnöke, beosztottja… és azt szeretném, ha én már nem leszek, a Ti gyerekeitek vagy unokáitok közt élve egy igazán vidám, színes, finom és dallamos élete legyen az enyémnek. Tudja letenni a kanalat, vagy éppen mikrofonnak használni, és időt szakítani egy három perces vidám nótára…
A mai napodban mi volt a legjobb? Mi volt, ami téged igazán boldoggá tett? Éreztél valami finomat, kedveset, szépet, jót? Van valami, ami téged mindig feltölt? Oszd meg Velünk!
Tanuljunk egymástól észrevenni, időt szakítani, apróságoknak örülni!
Nagy kedvencem az alábbi videó klip, amit bármikor megnézve úgy érzem, annyi szépség van a világban, hogy senki nem élhet le egyetlen napot se úgy, hogy ne legyen a napjában valami szép, amire gondolhat a „nemakarom” pillanatokban, vagy valami jó, amit várhat, aminek örülhet. Ez Tőlem Nektek a mai szép, és köszönöm, hogy időt szakítottak már ma valami szépre…valami jóra.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: