Milyen leszek Régiségnek?

A nagymamám falusi gyerek volt. Számtalan vidám történetet ismerek a mezitlábas, futkozó, gyümölcsöket lopó, kacsákat nevelő testvéreiről. Futottak a szomszéd faluba az orvosért, ha kellett… Lány lett. Lenyűgözte a mozi, örök kedvencei voltak az a néhány film, amiket ott látott. Szerette a mulatságokat, szeretett énekelni. Asszony lett. Kézzel mosta a pelenkákat, szénnel fűtött, pártrendezvényekre járt. Nagymama lett. Mikrót és elektromos kést kapott karácsonyra. Az utóbbit eldugta, veszélyes jószág. Sorozatokat nézett. Egy-két adót. Tudta, mi a Tesco, de a sarki boltba járt. Volt mobilja, hogy elérjük, de igazán sosem barátkozott meg vele.

https://www.youtube.com/watch?v=GunIepXqSS8

Gondoljatok bele! Még golyóstollad sem volt gyermekkorodban, de pár évtized múlva már 200 csatornás TV, hipermarketek, mobiltelefon. Manapság idős embernek lenni félelmetes lehet. Tartani a tempót, talán lehetetlen.

Ezért is csak ámultam és bámultam, mikor a facebook oldalukon keresztül rájuk találtam…a Régiségekre, akik a közösségi oldalukon létrehoztak egy kedves társaságot. Így mutatják be magukat:

“JÓ LENNE ÚGY MEGÉLNI AZ IDŐSKORT, HOGY KORLÁTOK HELYETT, AZ A LEHETŐSÉGEK KORA LEGYEN. VALÓSÍTSUK MEG IFJÚKORI ÁLMAINKAT. MIKOR, HA NEM MOST? KEZDJÜK AZZAL, HOGY NEM IDŐSEK VAGYUNK, CSAK RÉGISÉGEK. :-))”

forrás: regisegeknek.cafeblog.hu

Nyugdíjasok közösségi oldalon és még blogolnak is? Ahogy a mai fiatalság mondaná: WOW! RESPECT!

Sokszor végigszalad rajtam a gondolat, hogy az én nagymamám is milyen jól érezte volna magát, ha rátalál egy csapat, vidám, még előre néző Régiségre. Büszke vagyok Rá, azért, ahogy boldogulni tudott, már társ nélkül is, ebben az őrült világban, és vele együtt minden Régiségre! Néha attól tartok, ha ilyen ütemben fog változni a minden, akkor az én unokáim már amolyan Jetson családos világban fognak felnőni. És vajon tartani fogom a tempót velük, vagy feladom, és a múltba nézek majd inkább?

Egy nap e-mailt kaptam. “Díjat kaptál”- állt a tárgyban. A Régiségeknek blog Liebster award vándor-díjjal jutalmazott minket.

Már maga a tény, hogy Régiségek is olvassák a GreenLove blogot, bevallom, meglepett; a díj pedig egyenesen letaglózott. Meghatódtam. Köszönöm szépen.

A Liebster Award sajátja, hogy kérdéseket is kaptam, és a vándordíjat tovább kell adományoznom. A kérdések nem könnyűek.

Ilyennek képzelted a felnőtt életet gyerekkorodban?

Egy részét igen. Boldognak. Önállónak. Csodás férjjel, édes gyerekkel, szeretve.

Más részét nem. Valahogy, mintha egész gyerekkorunkban azt láttuk-hallottuk volna, hogy ha tanulsz, lesz jó munkád. Lesz fizetésed, amiből aztán majd lakást, házat vehetsz. Ha akarsz dolgozni, és jól csinálod, akkor még inkább boldogulsz majd. Márpedig ez nem így van most, és tényleg jó a kérdés…vajon csak képzeltem, hogy így működik a felnőtt élet?

Ott tartasz-e, ahol lenni szeretnél?

Mostanában egyre inkább úgy érzem, hogy ott tartok, ahol tartanom kell. Sok mindent nem tudok még az életről, a világról és magamról, hogy ott tartsak, ahol majd szeretnék. Alig várom, de van egy olyan halvány sejtésem, hogy mire odaérek, már nem fogok megelégedni annyival.

Milyen álmaid / vágyaid vannak?

Sok nagy álmom volt. Volt rengeteg, ami megvalósult. Olyankor csak vigyorogsz magadban, hogy hát itt van, megcsináltam, eljött, és élvezed a pillanatot. Számos “alapálmom” kukába került; túl sok volt a “deus ex machina” igény a megvalósulásukhoz. Ahogy haladt az idő, lett egy álmom. Anyának lenni. Nem volt könnyű, a megvalósulás útja, majd a terhesség 40 hete igencsak messze volt az álomképektől. Aztán valóra vált. Ahogy felemelték, úgy éreztem, én már nem is vágyok semmi másra. És évekig így is volt. Ha megkérdezted volna tavaly ilyenkor, mire vágyok, azt mondtam volna; semmire. Tényleg.

Azóta változott rengeteg minden, de leginkább én változtam sokat. Vannak vágyaim a karrieremet illetően, vannak vágyaim, amik egy saját lakás berendezése és szeretgetése köré csoportosulnak, és persze vannak vágyaim, ami a világ bizonyos részeinek meglátogatását dédelgetik.

Vannak reményeim, hogy látni fogom a lányom életének minden fontos momentumát, és vele lehetek, amikor csak szüksége lesz rám. Vannak álmaim, melyben a férjem és én nagyon Régiségek vagyunk, és talán már szavak nélkül, feltételek nélkül, elvárások nélkül, csak úgy, szeretjük és tiszteljük egymást. Amíg csak lehet.

Nem vagyok nagy álmodozó. Módszeresen kellett magamat rávenni arra is, hogy újra megtaláljam azokat az apró dolgokat, amikre nagyobb vágyakat is lehet építeni. Sok olyan dolog van bennem, ami másnak talán álom, nekem cél.

Milyennek képzeled az életet idős korban?

Az én képzeletemben gyönyörű, hosszú, ősz hajam van, és mindig mosolygó szemeim. Istenien sütök, nyugodt, kiegyensúlyozott és bölcs vagyok. Hobbik és tennivalók sorát halmozom majd fel, és wellness-gyógyfürdőkben pihenem ki a családáradatot majd. Nagyon szeretném, ha fordulna a világ, és mire én idős leszek már mindenhol a fenntartható fejlődés, és a Föld megóvása elsődleges célok lennének, nem csupán hangzatos szlogenek. Az életemet Régiségként kényelmesnek és mosolygósnak képzelem. 😉

https://www.youtube.com/watch?v=sEUsISE7F7I

A Régiségektől kapott Liebster Awardot a Kertitörpe blognak adom tovább, bíztatásul, hogy csinálja, folytassa a blogját, mert mindannyiunknak szüksége van a tudásra, amit ő adhat nekünk.

forrás: https://www.facebook.com/kertitorpe

A kérdéseim Kertitörpéhez:

• Mi a véleményed a jelenleg hazánkban folytatott hobbikertészkedésről?
• Mik azok a közösségi kertek és szerinted, mit adhatnak az embereknek?
• Milyen könyvet ajánlanál kezdő kertészeknek?
• Mi a kedvenc virágod, és miért szereted?

Köszönöm, hogy velem tartottatok most is, amikor kicsit kikacsintva a GreenLove világból személyesebb vizekre eveztem a Régiségeknek köszönhetően. Ölelés mindannyiuknak!

GreenLove ~ Zöld Gondolkodás, Zöld Gondoskodás