Chilis bab majré módra

Gasztrobloggerek, és rajongóik készüljetek! Csak erős idegzetűeknek, megfelelő empátiával és humorérzékkel rendelkezőknek, illetve ultragigaKEZDŐ konyhatündéreknek ajánlott a következő bejegyzés. 

A recept teljesen, lépésről, lépésre, másodpercről, másodpercre, grammról, grammra Pálmafa Zsuzsi Egyszerűen chilis bab receptje. Extra ízhatást, azaz a MÓDot, az elkészítést megelőző rákészülés, és a főzés alatt a konyhában keringő érzelmek adják.  Az előzményekről olvashatsz ITT és ITT.

Sokat gondolkodtam, hogy a gasztrobloggerek hogyan fotózgatnak főzés közben, amikor nekem még így is hiányzik minimum plusz egy (három) kéz olyankor. Olyan nincs, hogy már ezen a ponton feladjam! 😛

hagymák 😀

Hozzávalók:

Fújd ki a levegőt, s nézd meg, mi hiányzik a “leltáradból”!

1 fej vöröshagyma

2-3 gerezd fokhagyma

Látod, nem lesz gond, hagymákban mindenki jó, aki szeret jókat bőgni.

1 doboz fehér bab

1 doboz vörös bab

1 doboz kukorica

2 doboz hámozott paradicsom konzerv

Uh, keményedik a szitu. Mekkora doboz, tejóég, kicsi, vagy nagy. Egyformák ezek, vajon? Mindegy melyik? Jó, majd megoldod lépj tovább.

fél kg darált sertéshús

Fuh az sok.

só

Tuti sótlan lesz…

1 csapott teáskanál cayenne bors + chili fűszerkeverék (sima chilipor is jó hozzá)

Fel kell írni ezeket…

olaj

10 dg reszelt füstölt sajt (elhagyható)

Bevásárló lista kész. A són, a hagymákon és az olajon kívül minden a listán. Irány a bolt. A hámozott paradicsom konzerv okozott némi fennakadást, így Zsuzsi leírásából a paradicsomlé mellett döntöttem. Itt jegyezném meg, hogy jó, hogy volt opció erre is, mert fasírt és pizza lett volna a cuccból.

Ha meg van minden, akkor az igazi majré ízhatás miatt, pihenj rá egyet; majd holnap megfőzöd.

Másnap.

A terep előkészítése biztonságot ad, így minden tiszta, üres, áttekinthető, recept kéznél, hozzávalók a sajt kivételével megvannak, fényképező okés, koncentrálós zene ON. Mehet.

A serpenyőbe önts egy kis olajat, én kókuszolajat használtam, mert mindenhez azt használok szinte. A serpenyőről annyit, hogy ennél a mennyiségnél egy barominagy serpenyőt válassz, és lehetőleg magas falút.

Szabadítsd meg a hagymákat csodás ropogós ruhájuktól, vegyél kezedbe egy tényleg normális kést. Normáltalan kések használata esetén magadra veheted a kudarcot, amit amúgy elkerülhettél volna, ha van egy normális késed legalább. Aprítsd fel a hagymát. Bevallom kedvenc részem ez; az aprítósdi. Gyújts az olaj alá, kicsit nagyobbra, mint közepes láng vagy fokozat, és nyomasd rá a hagymát. A fokhagymát ne! Csak a hagymát.

Aztán mehet rá a husi, ha már úgy érzed, ebből az illatból még bármi lehet. Még mielőtt megfutamodsz, és egy gyors hagymás rántotta mellett döntesz inkább, gyorsan told rá. Én régen ilyenkor mindig már sóztam is, és Zsuzsi receptjében fontosnak éreztem azt a részt, hogy először pirítgatjuk, aztán mikor elnyeri elég csúnya, sápadt, fehér küllemét a darált hús, és megcsap a hús illata, akkor mehet rá a só. Csak a só.

Ezen a ponton van egy óriás hiba lehetőség, így inkább előzd meg. Szóval. Ha nem nyitod ki előre a konzerveket, és készíted elő őket, akkor egy hirtelen a fekete-lyuk áldozatává vált konzervnyitó, vagy egy elvágott ujj, esetleg egy fél órás konzervnyitási rituálé igencsak fennakaszthatja az egész főzésnek nevezett folyamatot, tehát KEZDD TE MAJD a konzerves résszel. Nyitogasd, öntsd össze, mosd át!

Felesleges millió edényt összetrutyizni; elég egy jó szűrő.

Pár perc pirítgatás után mehet rá a bab-kukorica, aztán a paradicsomot képviselő hozzávaló, a fokhagyma, a bors, chili.

Fedd le! Kihívás volt megfelelő fedőt találni, de akinek nincs az se dobja félre a receptet, mert alufólia is tökéletes; sütőskesztyűben rábénázod, és kisebbre véve a lángot, vagy energiát, rotyogtatod. Kóstolni kell, mert sem a só nem pontos, sem az egyéb fűszerek, illetve ki tudja te, s a veled étkezők, mit, hogyan szeretnek. Nehéz forrót kóstolni, és állítom, hogy sokkal intenzívebbek az ízek ha önmagától hűl, de ez van. Gordon bácsi is elmondja sokszor, hogy millió kiskanál a kéznél, és kóstol-ízesít. 

Kb. fél óra a rotyogási idő.

Érezni fogod a chili és a bors kiabáló illatát, amikor már a kész állapot felé tart a dolog. A kukoricát kóstold, s ha az puha, akkor kóstold a húst is. Akkor van kész, ha a hús már átvette a piros-narancsos szaftot, és minden puha. Ha még nem puha, s nyersszerű, akkor mehet rá még víz egy kisebb pohárral, de ezután majd kóstolj, s ízesíts, ha úgy érzed nem elég ütős. A szaft sűrű lesz. Ha neked nem az, akkor rotyogtasd fedő nélkül is. 

Kész?

KÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉSZ! 

A tálalásról fotózni már nem maradt sem türelmem, sem sok esélyem, mert éhesek voltunk. Finom lett; legközelebb bátrabb leszek a chilivel. Tettem a mélyhűtőbe is, megfogadva Pálmafa Zsuzsi tanácsát. Melegszendvicsre, pizzára is kiváló. Aki szereti, de túl csípős, az bátran lapátoljon hozzá tejfölt; tompítja, ellensúlyozza a forró erőt a hideg krémességével.

Kezdő háziasszonyok ne adjátok fel! Állítólag csak gyakorlás kérdése! 😉

Egy pipa! 😉 Mellékinformációként szolgáljon, hogy az ezt követő sikeres napon egy omlós tészta kudarcba keveredtem, melynek során a tésztába potyogtatott könnyeim sem mentették meg az akciót, így áldoztam ŐkukaIstenségnek is -ismét-.

Jó gyakorlást kívánok!

GreenLove ~ Zöld Gondolkodás, Zöld Gondoskodás